A szinesztéziáról

Szinesztéziás érzékeléstudat

 
Fejezet a „Synaesthesia and learning” c. dolgozatból [1]
 
A szinesztéziát manapság gyakori jelenségként veszik számba. Ha színes betűkről kérdezősködünk, egész biztosan találunk néhány szinesztéziást a kérdezettek között. A szinesztézia adottságával megáldottak nagyon sztereotipikusan válaszolnak. Ezért viszonylag könnyű egy első becslést kialakítanunk magunkban a szinesztézia meglétének lehetőségéről. A családomban és baráti körömben található szintesztéziások majd mindegyike előtt sokáig felismeretlen volt az adottsága, sőt azt se nagyon tudták, hogy létezik efféle jelenség. De hogy tudja valaki észre nem venni, hogy a zenét színekben látja?Különböző források azt feltételezik, hogy az emberi tudatnak nagy befolyása van arra, mennyire fogadják el vagy érzékelik az emberek a szinesztézia-adottságukat. Csakhogy a szót magát is – ti. a szinesztéziás tudatot – részben igen különbözőképpen használják: van úgy, hogy a neuronális kapcsolatok[2] erősségét jelölik vele, máskor azt a mértéket nevezik így, amely szerint az ember a szinesztéziára összpontosít.[3] Ezért a tudatosságnak egy differenciált szemléletére van szükség. Azt javaslom, hogy a szinesztéziás érzékeléstudatot összefoglaló fogalomként használjuk. Ez így különféle aspektusokat foglal magába, azokat az aspektusokat, amelyek egyaránt hatással vannak a szinesztézia érzékelésére.
(i) a neuronális kapcsolatok erőssége, (ii) a figyelem, (iii) a szinesztéziás érzékelés verbalizálása, (iv) szociális interakciók, (v) információ és (vi) a szinesztéziával való azonosulás (identifikáció).
 
Az idegi (neuronális) kapcsolatok szinesztéziás erőssége
Úgy gondolom, létezik egy gátküszöb. A szinesztéziás érzékelés csak akkor válik tudatossá, ha a neuronális struktúrák ezt a küszöböt „átlépik”. Kimutatták, hogy az „asszociációs szinesztéziások” és a „projektor-szinesztéziások” közötti különbség valószínűleg e kapcsolatok erősségétől függ. [4, 5] Bizonyos értelemben mindenki kölcsönösen összefüggő érzékletek által fogja fel a világot: ezeket „multiszenzoros modalitásoknak” [6] nevezik. Abból kell kiindulnunk, hogy az érzékterületek nem egymástól teljesen elszigetelve működnek. Úgy tűnik, a szinesztéziás agyában ezek a multiszenzoros modalitások erősebbek, emiatt pedig a szinesztéziát is tudatosan élheti meg. Úgy gondolom, szinesztéziásnak lenni vagy nem lenni attól függ, hogy az idegi struktúrák átlépnek-e a már említett gátküszöbön vagy nem. Ez a küszöb egyénenként különböző lehet és szinesztéziás-típustól függően is változhat. Emiatt állítom, hogy a szinesztézia az idegi kapcsolatoknak egy „mindent vagy semmit”-funkciója, amely a kisgyermekkori szakaszban alakul ki. A nem-szinesztéziások viszont a színeket nem betűk vagy zenei hangok érzékleteivel kötik össze. Ha erre felhívást kapnak, konkrét asszociációkat hoznak ugyan létre, például: »ha ezt a zenét hallom, egy virágot látok magam előtt, rajta egy méhecskével.« Hasonló módon a nem-szinesztéziások számára a színek és a betűk közötti kapcsolat nem időtálló függvény. A nem-szinesztéziások nem is produkálnak averzív reakciókat, ha a betűket más színben mutatják nekik, mint amilyen hozzájuk rendeltek.

Szinesztéziás figyelem
Mint mondtuk, sokan nem veszik észre, hogy például betűket színesben látnak. Hogy lehetséges ez?
Lássunk először egy kísérletet: a következő videofelvételen meg kell számolnod, hányszor adják át egymásnak a fekete csapat játékosai a labdát.
Feltűnt valami? Észrevetted az időközben megjelent medvét? A legtöbben csak akkor veszik észre, ha rávezetjük őket. Nekünk, embereknek behatárolt, korlátozott figyelmi képességünk van. Nem tudunk mindent egyszerre érzékelni. És ez így is van jól, máskülönben állandó készültségben és szétszórtságban élnénk, és nem volnánk képesek arra, hogy célirányos feladatoknak eleget tegyünk. A tudományos kutatások kimutatták, hogy figyelem kérdése is, mennyire válik érzékelhetővé a szinesztézia. Mert – korlátozott kapacitásunk folytán – először is fel kell ismernünk, milyen betűt látunk, mielőtt a szinesztetikusan hozzá kapcsolódó színt is érzékeljük. Számos szinesztéziásnál úgy működik ez, mint ahogy a videofilm megnézésekor: ha sohasem koncentrálnak arra, milyen színűek a betűk, akkor a színeiket nem is fogják megtapasztalni.


AB
 
ábra: Attól függően, hogy a szinesztetikus az A-ra vagy pedig a B-kre koncentrál, más-más színeket érzékel.

Egy másik kísérletben szinesztéziásoknak különböző betűket mutattak, amelyek viszont más betűkből álltak – például egy A-t, amely csupa B-ből áll (XXX. ábra). A szinesztéziásoknak meg kellett mondaniuk, melyik színt érzékelik: az A vagy a B-k színét. A szinesztéziás színeknek többértelmű karakterük van: ha valaki az A-ra összpontosít, akkor az A-hoz tartozó színt érzékeli és ugyanígy a B-kkel is. [7] Jamie Ward egy szép metaforát használ erre: olyan ez, mintha valaki a kirakatablakon át nézne be az üzletbe. Egyfelől azt érzékeli, amit a kirakatban kiállítottak, másfelől felismeri a maga tükörképét az üvegen. Csakhogy a kettőt sohasem tudja egyszerre látni.[6] Képzeljünk magunk elé egy szinesztéziást, aki épp zenét hallgat. Ez benne színes mintákat, ízeket vagy akár a billentyűk érzetét is kiválthatja. A szinesztéziás azonban képtelen arra, hogy ezeket a különféle aspektusokat azonos időben érzékelje. Szinesztéziások beszámolója szerint sajátos érzékelésüket nem tudják egyszerűen kikapcsolni, legfeljebb az indukáló inger figyelmen kívül hagyásával. Ha olvasunk, miközben háttérzene szól, a zenét aligha érzékelhetjük a maga teljességében. A szinesztéziások ilyen esetben – amikor nem tudatosan hallgatják a zenét – ugyancsak nem asszociálnak színeket a zenéhez. A szinesztéziások a korlátozott figyelemkapacitás folytán szinesztézia-eseményüket nem érzékelik folyamatosan. Ugyanakkor nem tudnak mindig az érzékelés szinesztéziás részére fókuszálni.
 
Szinesztéziás verbalizálás
Amikor a szinesztézia verbalizálásról beszélek, arra a kérdéskörre utalok, milyen módon fejezi ki valaki a szinesztéziás érzékelést. Például ha valaki effélét jelenti ki: „A 3-as szám zöld” vagy „a zongora hangjai kék pontozott vonalként jelennek meg előttem.” A szinesztéziás érzékelés lerajzolása ugyancsak a „verbalizálás” egy formájaként tekinthető: valamit lefesteni, megformázni, kiszínezni – ez a szinesztéziás kép jobb megértését is szolgálja. A szinesztéziás érzékelések tudatossá tételének lépését nagyon fontosnak tartom. Annak a szinesztéziásnak, aki soha nem gondolt bele a „színes betűk” kérdésébe – vagyis ezt tudatosan nem tette fogalmivá –, igen különösnek fog hatni, ha erre rákérdeznek. M. S.-sel véletlenül találkoztam az utcán. Ekkoriban még nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szinesztéziának, és nem is beszélt róla. Amikor megkérdeztem, milyen színűnek gondolja az A betűt, rögtön azt válaszolta, hogy nincs színe. Ezután arra kértem, hunyja be a szemét és képzelje maga elé az A betűt. M. S. csodálkozva válaszolta, hogy az A betűt sárgának látja. Ezzel a példával pedig azt szeretném érzékeltetni, hogy a szinesztéziásoknak nem is kell túl sok figyelmet „elpazarolniuk”, ha a betűk színére kíváncsiak, csupán esetleg egy apró külső impulzusra van szükségük. És épp így a videóval… sokan vannak, akik ezerszer is megnézhetik a filmet és ezerszer megszámolhatják a labda átpasszolásait anélkül, hogy akár csak egyszer is észrevennék a medvét. Meglehet, bizonyos szinesztéziások a „bennük levő” szinesztézia-eseményeknek csak egyikét-másikát verbalizálják. Úgy gondolom, a szinesztéziás verbalizálásnak egy bizonyos szinesztéziás figyelmi fokozat (level) feleltethető meg. Másfelől a szinesztéziás verbalizálás révén a szinesztézia-tudat egy magasabb fokának elérése is lehetővé válik.
 
Szinesztéziás információ
Számosan vannak, akik bár ennek az adottságnak a birtokosai, a szinesztézia szót még sohasem hallották. Ezek az emberek – logikus módon – nem tudhatják, hogy ők szinesztéziások. Sokan lehetnek közöttük, akik megkönnyebbülnek, mihelyst értesülnek róla, hogy e jelenségnek neve van, és hogy ez az adottság nem valamilyen betegség vagy pszichikus zavar „tünete”. Véleményem szerint a szinesztéziáról alkotott ismeret, tudás segítségére van az embernek szinesztéziás érzékelése megértésében és egyes részleteinek könnyebb magyarázatában. Természetesen könnyebb és kézenfekvőbb a baráti körben vagy a családban egy olyan neuropszichológiai jelenségről beszélni, amelynek neve van, mintsem valamiféle megfoghatatlan, homályos színes érzékletvilágról számot adni, amelyet talán senki sem ért meg vagy vesz komolyan. Azt hiszem, azok, akik tájékozottak a szinesztéziáról, nyíltabban is tudnak beszélni róla. A szinesztéziáról szóló információk tehát ugyancsak pozitív hatással lehetnek az érzéklet-kapcsolódás tudatosságára, míg a tévképzetek, hamis tények épp az ellenkezőjéhez vezethetnek.
 
Szinesztéziás identifikáció
Azonosított (felismert) szinesztéziásoknak nevezem mindazokat, akik kijelentik magukról, hogy rendelkeznek a szinesztézia képességével. De úgy gondolom, a szinesztéziásoknak csak viszonylag kis része „identifikált”. A nem-identifikálttól az identifikálthoz vezető lépés azonban nem automatikusan történik meg, és külső tényezők is befolyással lehetnek erre a folyamatra. Sok szinesztéziásban alakultak ki gátlások azzal szemben, hogy adottságukban „azonosítsák” magukat. Hosszú időn át tartotta magát az általános vélekedés, hogy a szinesztézia nagyon ritka jelenség[8-10]. Ma már tudjuk, hogy igenis gyakori: becslések szerint az emberek mintegy 5%-a szinesztéziás adottságú[11]. A probléma azonban az, hogy a sajtó többnyire még a régi képzetekre, vélekedésekre hivatkozva ír róla, és figyelmét elkerülik az újabb kutatási eredmények. Gyakran tartalmaznak az újságcikkek túlzó nézeteket e tárgyban, így a szinesztézia továbbra is valami kuriózumként, rendkívüli „eseményként”, csodálatos érzékszervi „tüzijátékként” tűnik fel. Még a szinesztéziások között is sokan vannak, akikben hamis kép alakul ki a szinesztéziás érzékelésről, amikor erről a „szinesztéziának nevezett különleges jelenségről” hallanak, miközben megélt érzéklet-kapcsolódásaik egészen normálisak és semmilyen rendkívülit nem jelentenek. A napi- és magazinsajtó további figyelmetlenségének és felületességének eredményeként teljesen kiszorul az érdeklődés köréből a szinesztéziás érzékelés tudatos volta, így az a közvélekedés alakul ki, hogy a szinesztéziások folyamatosan érzéklet-kapcsolódásokban élnek. A valóságban a szinesztéziás érzékelés nagyon szubtilis, a figyelemtől és a tudatosságtól messzemenően függő jelenség.
 
Szinesztéziás interakciók
Ennek az aspektusnak nagy hatása van arra, hogy a szinesztéziás adottsággal megáldott ember tudatosan érzékelje a szinesztéziát. Képzeljünk magunk elé egy gyermeket, aki a 6-os számjegyet annak „jellegzetességei”, „vonásai” miatt nem kedveli. Ha ezt édesanyjának szeretné megmagyarázni, az anya reakciója igen sokféle lehet: „hagyd abba az efféle ostobaságokat” – mondhatja például. Képzelhetjük, hogy ez a gyermek, miután úgy érzi, nevetségessé vált, többé soha nem akar ezekről a benyomásairól beszélni. Az is megtörténhet, hogy még rágondolni sem lesz kedve. De az anya részéről érkező érdeklődő, megértő, biztató válasz valószínűleg a legjobb hatással lesz a szinesztéziás gyermek belső kibontakozásához.
Minthogy a körülöttem élő emberek közül sokakat megkérdeztem a színes betűkről, azt vettem észre, hogy a szinesztéziáról már ismeretekkel rendelkezők előtt többféle nehézség is tornyosul a szinesztéziás identifikáció terén. Gyakran hallok efféléket: „Én nem úgy érzem, ahogy te”, vagy „Te bizonyára sokkal erősebben érzed, mint én…” Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy ezek az emberek tudják, hogy én „az a szinesztéziás fickó” vagyok, és emiatt azt gondolják, ők nem úgy érzékelnek, mint én. Ezt a reakciót sokszor tapasztaltam már: ex-barátnőm két éven át tagadta, hogy szinesztéziás volna, annak dacára, hogy elmesélte: a betűket színesben látja. Közben azonban „identifikálódott”. De nem ő volt az egyetlen, aki így viselkedik. Általában véve nem egyszerű dolog a szinesztéziás érzékelést szavakba önteni. Ez valószínűleg a szinesztézia-jelenség komplexitása miatt van így, vagy azért, mert egyszerűen nincs elég szava a nyelvnek e komplexitás elmondásához. Mint mindig, ezúttal is azt gondolom, hogy a másokkal való beszélgetés a szinesztéziás verbalizáció legjobb módjai közé tartozik. Egy másik szinesztéziással való eszmecsere igen megnyugtató és gazdagító útja a szinesztézia megragadásának.
Bár sok szinesztéziás csak felnőttkorban identifikálja magát a szinesztéziával, közülük sokan arról számolnak be, hogy gyermekkorukból igenis vannak érzéklet-kapcsolódási emlékeik. Ez is azt igazolja, hogy voltaképpen nem sok erőfeszítés kell a szinesztéziás érzékelés tudatosításához. Másfelől igen nehéznek látszik folyamatosan és mindig magas szinten tartani a szinesztéziás érzékeléstudatot. Sok időráfordítást és koncentrációt igényel, hogy a szinesztéziának általában több helyet biztosítsunk érzékletvilágunkban.


Hivatkozások
1. Mächler M-J: Synaesthesia and Learning; a differentiated view of synaesthetic perceptual awareness. In. Zürich: Swiss federal institute of technology Zurich; 2009.
2. Kadosh RC, Henik A: Can synaesthesia research inform cognitive science? Trends in Cognitive Sciences 2007, 11(4):177-184.
3. Campen Cv: The Hidden Sense: On Becoming Aware of Synesthesia. In: Revista Digital de Tecnologias Cognitivas. vol. 1; 2009.
4. Rouw R, Scholte HS: Increased structural connectivity in grapheme-color synesthesia. Nature Neuroscience 2007, 10(6):792-797.
5. Hubbard EM: A real red-letter day. Nature Neuroscience 2007, 10(6):671-672.
6. Ward J: The Frog who Croaked Blue: Synesthesia and the Mixing of the Senses: Routledge; 2008.
7. Sagiv N, Heer J, Robertson L: Does binding of synesthetic color to the evoking grapheme require attention? Cortex 2006, 42(2):232-242.
8. BaronCohen S, Burt L, SmithLaittan F, Harrison J, Bolton P: Synaesthesia: Prevalence and familiarity. Perception 1996, 25(9):1073-1079.
9. Cytowic RE: Synaestesia: A Union of the Senses. New York: Springer; 1989.
10. Emrich HM, Zedler M, Schneider U: Welche Farbe hat der Montag? Synästhesie, Das Leben mit verknüpften Sinnen. Stuttgart: S. Hirzel; 2002.
11. Simner J, Mulvenna C, Sagiv N, Tsakanikos E, Witherby SA, Fraser C, Scott K, Ward J: Synaesthesia: The prevalence of atypical cross-modal experiences. Perception 2006, 35(8):1024-1033.



A szinesztéziáról

Florian Hälg és Marc Jacques Mächler (2003), Jakabffy Tamás fordítása

 

A szinesztézia az érzékletek agyban létrejövő kapcsolódásának egyik formája. Nem más, mint különféle érzékszervi területek ingereinek és feldolgozásaiknak összefonódása. Ez a neurológiai jelenség a limbikus rendszer egy kibővült érzéklet-kapcsolódásához vezethető vissza. A szinesztézia úgy nyilvánul meg, hogy például az akusztikus jelek az agyban vizuális érzéklettel társulhatnak. A szinesztésiás ember ennek nyomán képes arra, hogy a zörejekről vagy a zenéről a hallásérzékleten túl képi élményhez is jusson. Minthogy ez az összekapcsolódás az agyban történik, e komplex érzékelést a pszichikum területére kell korlátoznunk. Egy hanginger járulékos vizuális érzékelése tehát a koponyán belül történik, egyféle belső „harmadik szem” hoz létre képi aspektusokat – akár színeket, akár formákat. Az efféle szinesztéziás érzékletkapcsolódás többféle síkon is megvalósulhat, így például tapintási vagy szagingerek színekkel, illetve hangingerek, zörejek, dallamok bizonyos formákkal társulva válnak érzékelhetővé. A középpontban az érzéki benyomások vizualizálódása áll.

Bár a szinesztéziajelenséget a mai tudományosság még elég bátortalanul vizsgálja, a fejlődő agykutatás és a korszerű neurológia eredményei révén jelentősége új fényben tűnik fel. Felmerült annak a sejtése is, hogy az érzékletek e kapcsolódásának képessége genetikailag öröklődik. Megállapították, hogy nők körében a szinesztézia gyakoribb, mint a férfiak között. A szinesztéziások létszáma is csak spekulatív úton becsülhető meg, de a kutatások nyomán úgy tűnik, hogy a szinesztézia valamilyen fokon minden háromszázadik embert érinti. A becsült arányszámok mindenesetre 1:300 és 1:3000 között vannak. A mi vizsgálataink azonban arra utalnak, hogy a szinesztéziások aránya messze e számok fölött lehet, vagyis több szinesztéziás ember él közöttünk, mint azt eddig feltételezték.

Csakhogy nem minden szinesztéziás ember van tudatában annak, hogy részese e képességnek. Nagyon gyakran fordul elő ugyanis, hogy a szinesztéziát csak tudattalanul érzékelik s emiatt nem vesznek róla tudomást – vagy haszontalannak vélik. Csak a szinesztézia aktív élményei nyomán tárulhat fel e jelenség egész színpompája. Könnyen meglehet tehát, hogy Ön is szinesztézia adottságú személy.

A szinesztézia különböző formákban nyilvánulhat meg, és személyfüggő ennek érzékelése is. Az alapelv azonban változatlanul fennáll. Így sok szinesztéziás – részben tudattalanul – számkombinációk hosszú sorát tudja memorizálni, mivel a különböző számokhoz megfelelő színérzetek társulnak, ami az emlékezeti rögzítést nagyon megkönnyíti. Mások egy-egy zenemű hangnemét tudják könnyűszerrel azonosítani, minthogy a zenét színekben és alakzatokban is érzékelik, és az illető zene tonalitása így számukra egy könnyen meghatározható hangulat révén rögtön felismerhető.

Láthatjuk tehát, hogy a szinesztézia területe – és különösen a szinesztéziás személy érzékelésé – rendkívül tágas, mindemellett minden vonatkozásában párhuzamosságok fedezhetők fel.

A szinesztézia voltaképpen a különlegességnek egy tapasztalati élménye. A szinesztéziás ember boldognak kell hogy tartsa magát, minthogy egy érzékelési „bónusza” van. Még ha a neurológiatudomány területébe sorolják is be a szinesztéziát, ez lényegében a környezet és az élet fokozott tapasztalása. A szinesztézia jelensége ezért megérdemli, hogy tudatosan értsék és élvezzék. Csak így nyilvánul meg valódi jelentősége.

 


Rövid bevezetés

Milyen színű az A?
A szinesztézia különféle érzékszervek ingereinek összekapcsolódó érzéklete. Syn (=együtt), aisthesis (= érzékelés, érzékelni). Vannak, akiknek az életét az érzékletkapcsolódás e képessége teljességgel meghatározza. A szinesztéziának több válfaját különböztetik meg
[1]. A szinesztézia adottságával rendelkezők nem feltétlenül birtokolják az összes érzékletkapcsolódás képességét. A leggyakoribb típushoz tartozik a grafémikus szinesztézia, vagyis színek automatikus hozzárendelődése betűkhöz és számjegyekhez, amelyeket a „szinik” ilyen módon valamilyen karakterrel vagy akár nemmel is társítanak.
Ugyanilyen gyakran fordul elő a kalendárium-szinesztézia. Az olyan elvont időfogalmakat, mint a hét vagy az év, olykor formákként látják – például egy térbeli, háromdimenziós oválisként, amelyben a szinesztéziás az időbeli orientációt kiválóan meg tudja valósítani. A zenei szinesztézia is igen gyakori. A zene ilyenkor formákban vagy színekben is megjelenül, de akár ízérzet vagy felszín-tapintási inger is társulhat hozzá.
Érzékszervi vonatkozásban az ember többféle érzékelésfajtára képes, mint például az öt klasszikus érzékszervé (exterocepció), a test viszonylagos helyzetének érzékelése (propriocepció) vagy a zsigerek érzéklete (enterocepció). Ehhez járulnak még az idő-, a beszéd-, a fájdalom- és hőérzékletek. Ebből adódóan a lehetséges szinesztézia-fajtáknak óriási változatosságát tarthatjuk számon.
 
A szinesztézia
Az utóbbi években egyre szélesedő érdeklődés mutatkozik e téma iránt. A kutatás a szinesztézia-jelenségnek elsősorban a neurológiai és pszichológiai aspektusát világította meg. Korábban a szinesztéziát – objektív ok nélkül – még a „betegség”, az ezoterika vagy a kábítószer-visszaélés fiókokba sorolták be. Szerencsére ennek az időnek leáldozott, minthogy kimutatták, hogy a szinesztézia valós jelenség, ráadásul szélesen elterjedt, és valószínűleg nem csupán a humán világban fellépő „tünemény”.
A zenéhez nyilván minden ember hozzá tud képzelni valamilyen „aktív” képet – például egy erdőt. Vannak azonban olyan kritériumok, amelyek alapján a valódi (genuin) szinesztézia jól felismerhető. A valódi szinesztézia egyfelől önkéntelen, másfelől az inger tudatos érzékelése során nem „kapcsolható ki”. A szinesztetikus képek továbbá elvontak (absztraktak) és nem vagy csak alig önthetők szavakba. A szinesztetikus érzékelés állandó. A megélt színek például nagyjából minden hangérzékelés esetén ugyanolyanok maradnak. A szinesztézia egyirányú: bár egy szám mindig ugyanazt a színérzetet váltja ki, egy szín szemlélése, érzékelése nem fog ugyanannak a számnak az asszociációjához vezetni. A szinesztetikusok gyakran kreatívak és művészi hajlamúak.

A több (ill. halmozott számú) szinesztetikust magába foglaló családok körében végzett újabb genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a szinesztézia örökletes. Különböző kromoszómákon olyan szegmentumokat azonosítottak, amelyek a szinesztézia adottságáért lehetnek „felelősek”. A szinesztézia azonban pusztán genetikai oldalról nem magyarázható. A neuronális síkon is megvalósuló szinesztézia kérdésére még nincs teljes és megnyugtató válasz, de úgy néz ki, hogy az érzékletkapcsolódások oka a különböző agyterületek és lebenyek közötti specifikus kapcsolatokban keresendő. Feltételezik azonban, hogy a szinesztézia a kisgyermekkorban fellépő túl kevés neuronális gáltás/blokkolás eredménye, minthogy ebben a fejlődési fázisban az agyterületek között gyakori átfedések figyelhetők meg, s az agyterületek még nem is teljesen differenciáltak.

A szinesztézia megélése
Néhány évvel ezelőtt még abból indultak ki, hogy a szinesztézia valami különleges és ritka jelenség. Az újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy szinesztézia viszonylag gyakran fordul elő. Úgy becsülik, hogy alsó határ szerint minden 23. felső határ szerint minden 10. ember szinesztetikus. A gyakori előfordulás ellenére sok szinesztetikus nem veszi észre az érzékletkapcsolódást, mivel a szinesztézia alapvetően a tudatalattiban játszódik le. A szinesztetikus aspektusok csak koncentráció és az érzékelés tudatosítása esetében mutatkoznak meg. Számos szinesztetikus döbben rá, hogy „valami másképp működik”, mint másoknál, végül aztán nagyon megkönnyebbülnek, értesülvén arról, hogy e másságot nevén lehet nevezni. Vannak olyan szinesztetikusok is, akik sem társított színeket, sem formákat nem élnek meg, míg „rá nem vezetődnek” valahogy. Az a tény, hogy valaki szinesztetikus, nem jelenti azt, hogy tudja is magáról. Másfelől sokaknak kedvezőtlen tapasztalatokkal járt, amikor sajátos élményeiket megosztották ismerőseikkel. Ezért nélkülözhetetlennek látszik a széleskörű felvilágosítás és a szociális interakció e témában.
 
Szinesztézia és oktatás
A szinesztézia iránti média-érdeklődés az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt. A szinesztézia azonban és az érzékletkapcsolódás képességével megáldott gyerekek ügye továbbra sem oktatáspolitikai téma. Idézzük csak fel példaként a szinesztetikus képességű iskolások adottságának figyelmen kívül hagyására azokat a színes „számtáblácskákat”, amelyeket a gyermekek korai számtani oktatásában alkalmaznak. A szinesztetikus adottságúak számára nagyon irritáló, hogy a számjegyeket a „hibás számszínekkel” kell asszociálniuk. A különféle szinesztéziafajták bevonása az oktatás mechanizmusába pozitív hatással van a tanulásra, amennyiben tudatosan alkalmazzák a megfelelő érzékletkapcsolást. Ez a tény a didaktikában és a tanmenet tervezésében számos lehetőséget nyit meg. (MJM)
 
A szövegek a következő forrás alapján készültek – ha más forrás nincs megjelölve –:
Synaesthesia and Learning [2]
 Hivatkozások
1. Mächler M-J. Synaesthesia and Learning; a differentiated view of synaesthetic perceptual awareness. Zürich: Swiss federal institute of technology Zurich; 2009.
2. Day S. Synesthesia.
http://home.comcast.net/~sean.day/Synesthesia.htm