Gyermekek, szülők, iskola

Gyermekek

A szinesztézia a tudományosságban is nagy érdeklődéssel kísért neurológiai jelenség. Az utóbbi években számos kutatást végeztek a témában és sok közleményt bocsátottak a nyilvánosság elé. Régóta tudott dolog, hogy a szinesztézia, mint kutatási terület egyre szélesebb perspektívákat kínál, és hogy az érzékletkapcsolódás jelenségében nem puszta képzelgést, fantáziálást vagy ezoterikát kell sejtenünk. De miként mutatkozik meg a szinesztézia a gyermekekben?


 

Szülők

A szülők gyakran nem is tudják, hogyan viszonyuljanak gyermekük szinesztéziás adottságához, illetve hogyan magyarázzák ezt meg nekik. Többnyire sem a tanárok, sem az iskolapszichológusok nem rendelkeznek túl bőséges ismeretekkel e jelenségről. A gyermekek tudatosabban viszonyulnak az érzékeléshez! Ezért rendkívül fontos, hogy a közöttük levő szinesztéziás adottságúak támogatást élvezzenek. Ez az illető gyermekek fejlődésében pozitív hatású lesz – a tanulásban, a kreativitásban vagy egyáltalán abban, hogy különleges érzékletkapcsolódásaikat tudatosan éljék meg. Azok a szülők, akiknek gyermekeinél szinesztézia állapítható meg, fel kell hogy tegyék maguknak a kérdést: vajon ők maguk nem rendelkeznek-e a szinesztézia adottságával? – mivel a szinesztézia örökölhető adottság.
A gyermekekkel folytatott céltudatos párbeszéd során a különféle érzékletek – zörejek, ízek stb. kapcsán – próbálkozni lehet a szinesztézia megállapításával. Ezenfelül a gyermekekben tudatosítani kellene, hogy ez teljesen normális dolog, olyasmi, amivel mások is rendelkezhetnek.
A szinesztéziás érzékletvilághoz való hozzáférés nem egészen automatikusan jelentkezik. A gyermekek még nagyon nyitottak a szinesztéziára, és ha teret találnak a kibontakoztatásához, csakhamar annak tudatos megélése következik.
A szülők tájékozatlansága gyakran a szinesztézia elfojtásához vezet. Ha a gyermek elutasításba vagy értetlenségbe ütközik, amikor mondjuk a szinesztéziás színvilágról próbál beszélni, csakhamar elbátortalanodik, félelem vesz erőt rajta, s a szinesztéziához negatív képzetek társulnak benne.
Viszonyuljunk játékosan, könnyeden a gyermek efféle „meséléseihez” és leljünk élvezetet benne!


 

Az iskola

Kimutatták, hogy a szinesztéziás érzékelés jótékonyan hat az emlékezetre: a számjegyek és betűk a szinesztéziások számára nem merő szimbólumok, hiszen gyakran társulnak valamilyen karakterrel és színnel. A tanulás hatékonyságát növeli, ha az újdonság valamilyen már meglévő tapasztalattal, élménnyel kapcsolható össze. Ugyanez érvényes, amikor bizonyos információkhoz jelentések, értelmezések köthetők. A szinesztézia magától nem vezet ugyan el a jobb emlékezethez, ha azonban ezt az adottságot tudatosan használják ki a tanulás segítésére, könnyűszerrel válhat jó mnemotechnikai eszközzé.[i]
A különböző kutatások során beigazolódott, hogy a szinesztéziások összezavarodnak és rosszul teljesítenek, ha például a számokat egy inkongruens – vagyis szubjektíve „hibás” – színhez rendelve kell memorizálniuk. Ez az effektus az osztályteremben is jelentkezhet, jelesül amikor a szinesztéziás adottságúaknak színes segédeszközöket kell használniuk.
Kívánatosnak tartanánk, ha az iskolák szinesztézia-mediációt – vagyis az érzékletkapcsolódás adottságának mibenlétéről, építő használatának módjáról szóló ismeretterjesztést – ajánlanának tanulóknak és szülőknek. Véleményünk szerint előbb-utóbb minden tanárnak tudomást kell szereznie a szinesztézia lényegéről, és el kell fogadnia, hogy osztályában nem egy szinesztéziás gyermek/fiatal tanulhat. Mindez azt is jelenti, hogy a szinesztézia jelensége előbb-utóbb oktatáspolitikai témává kell hogy váljon.
 
[i] A mnemotechnika azoknak a tudati eszközöknek és módszereknek az összessége, amelyek révén az információkat könnyűszerrel „rögzíteni” lehet.